Napi korrektori munkám során is látom, hogy még kollégáimnak is komoly gondot okoz az idegen szavak ragozása, épp ezért talán nem lesz haszontalan egy kis rendet vágni ebben a bozótosban... A magyar nyelv alapvető tulajdonsága és sajátossága, hogy agglutináló nyelv (ne tessék most sikítva elrohanni, ígérem, nem lesz tele írásom idegen szakszavakkal! ), azaz a szavak jelentését elsősorban a szóalakok megváltoztatásával állítja elő úgy, hogy azokhoz toldalékokat kapcsol. (Érdekesség egyébként, hogy a kézenfekvő finnugor és altáji nyelvek mellett a japán nyelv is toldalékoló csakúgy, mint a szuahéli és bantu). Ez elsősorban az idegen szavak toldalékolásánál jelent problémát, ám ha tisztába kerülünk a szabályrendszerrel, és meglátjuk mögötte a logikát, talán egyszerűbb lesz az életünk. Ebben próbálok most segíteni. Az első lépés mindig könnyű... Kezdjük tehát az alapvetéssel. Az idegen szavakhoz (legyen az idegen írásrendszerről átírt [például japán, orosz], vagy latin betűs írásrendszerű nyelvből átvett) a toldalékokat pontosan úgy kapcsoljuk, mint a magyar szavakhoz, azaz rendszerint közvetlenül: Habsburgok, Stockholmnál, cowboynak, kuvaiti, cityben, dzsúdózik, winchesterrel, New Yorkban, és így tovább.
A webhely igénybevételével Ön elfogadja ezen cookie-k használatát. További információk.
Észrevettem azt, hogy az angol, vagy egyéb külföldi nevek ragozásával sok mindenki nincsen tisztában, így sok olyan könyv van itt, amelyben helytelenül csatolták a toldalékokat a nevekhez. Ezzel régebben nekem is meggyűlt a bajom, így itt is van néhány jó tipp, ezeknek a hibáknak a kiküszöbölésére. Az első és legfontosabb az, hogy tudd, hogyan kell kiejteni az adott nevet. Ez azért nagyon fontos, mert a névragozásnak két nagyon fontos szabálya is van: 1. A rag mindig úgy fog változni és hasonulni, ahogyan kiejtjük a nevet. 2. Ha a névben az utolsó betűt/betűket másképp kell, vagy egyáltalán nem kell ejteni, akkor a rag kötőjellel fog csatlakozni a névhez. Ebből kiindulva... Ha a név ejtett magánhangzóra végződik: Nem kell kötőjelet írnunk, de az utolsó magánhangzó a névben megnyúlik. Például: Lisa - Lisát, Lisával, Lisához, Lisának stb. Ez alól kivétel az u és i magánhangzó. Ha a név végén ejtett mássalhangzó áll: Általában itt se kell kötőjelet írnunk, a névhez egyszerűen csak hozzá kell tenni a ragot.
Helyes blog Hírek, érdekességek, helyesírási kérdések Érdekességek 2014. szeptember 5. 10:30 "Az ikes alakok háttérbe szorulását megakadályozni nem lehet, és nem is szükséges" – olvashatjuk Jakab László 1971-es írásában. Manapság többször lehet találkozni aggodalmaskodó vagy éppen negatív, lekicsinylő hangvételű felszólalásokkal az ikes igék bizonyos nem ikes ragozású alakjai kapcsán ( eszem helyett eszek, vagy épp a fordítottja: könyörgök helyett könyörgöm stb. ). Sokan hajlamosak azonban megfeledkezni arról, hogy a nyelv változása elkerülhetetlen, emellett pedig az egész "képet" látva számos esetben nem is jogos a felháborodás. Némileg ez a helyzet az ikes igékkel is. Röviden szólva az ikes igékről és általában az igék ragozásáról, elmondhatjuk, hogy kétféle típusú ragozás van a magyar nyelvben: az alanyi (általános) és a tárgyas (határozott), az alanyi ragozáson belül pedig az ikes és az iktelen. Régen, az ősmagyar korban (i. e. 1000 – i. sz. 896) az ikes ragozás a visszaható igék ragozása (és a szenvedő) volt.
A többelemű szavak esetében is hozzáragasztjuk a képzőszerű utótagokat az előtaghoz: maine coon állomány, de maine coonszerű. Gyakorlás teszi a mestert! Tudom, hogy a fentiek elsőre riasztóan bonyolultnak tűnhetnek, de higgyétek el, aki sokat foglalkozik írással, előbb-utóbb belejön majd. Nem olyan bonyolult megérteni, a magyar nyelvnek is megvan a belső logikája, és aki ezt megérti, könnyebben eligazodhat ebben a dzsungelben. Remélem, ez az írás rávilágított néhány gyakori problémára, kérdésre, és sikerült tisztáznom az alapvető félreértéseket, tévedéseket. Ha még van kérdés, várom a hozzászólásokban, "együtt könnyebb" jeligére. (Felhasznált forrás: Laczkó Krisztina — Mártonfi Attila: Helyesírás; Osiris Kiadó, Budapest, 2004)